Dubrovniki Köztársaság
| Dubrovniki Köztársaság | |||
| bábállam | |||
Dubrovačka Republika 1991. október 15. – 1992. május 4. | |||
| |||
.png) | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Cavtat (de facto) Dubrovnik (de jure) | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Államfő | Aleksandar Aco Apolonio | ||
.png)
A Dubrovniki Köztársaság (szerbül: Dubrovačka Republika; Дубровачка републикаDubrovačka Republika; Дубровачка република) egy mások által el nem ismert rövid életű állam volt a délszláv háború alatt.[1] A köztársaság területe szinte teljesen megegyezett az 1808-ban megszüntetett Raguzai Köztársasággal. Északon Neumig, délen pedig a Kotori-öböl előteréig nyúlt el.[2] Nevével és fekvésével ellentétben az ország nem a függetlenedett Horvátországhoz, hanem Jugoszláviához, majd Szerbiához kívánt csatlakozni.[3] A város jelentős horvát lakossága is a nagyobbik délszláv állammal való egyesülést támogatta.[4]
1992 januárjában egy szerb nacionalista, Vojislav Šešelj bejelentette igényét egy szerb-dominanciájú államra, amely a tervek szerint magába foglalta volna Szerbiát, Montenegrót, Hercegovinát, a Krajinai Szerb Köztársaságot, valamint a Dubrovniki Köztársaságot.[5] Šešelj, és az általa vezetett Szerb Radikális Párt kezdeményezésére alakult meg Cavtat elfoglalása után.[6] Hivatalosan a köztársaság a Jugoszláv Néphadsereg kivonulásakor szűnt meg 1992 májusában.
Amikor a jugoszláv seregek létrehozták a köztársaságot, a belgrádi parlament elutasította függetlenségét (az állam kikiáltását törvénytelenítették), valamint megvonta az ostromlott város támogatását. Egyébként a szerb kormány elfogadta Dubrovnik város csatlakozási szándékát a tervezett szerb államhoz.[7] A szerb-montenegrói vezetés az ostrom alatt tervezte a Neum és Kotor közötti területek annektálását.[8] Ploče város 1992 elején szerb megszállás alá került, ezzel együtt tervbe lett véve a következő évben megalakuló Boszniai Szerb Köztársaság tengerparttal való összeköttetése is.[9]
Dubrovnik ostroma alatt a szerb és montenegrói csapatok választás nélkül fosztogatták és ölték meg a helyi földműveseket, falvakat gyújtottak fel és pusztítottak el műemlékeket.[10]Dubrovnik horvát lakosságának nagy részét elűzték, vagy megölték a fosztogatások alatt.
Habár a jugoszláv csapatok elfogadták a tűzszünetet, Ston és környéke még mindig jugoszláv megszállás alatt állt. A tűszünet elrendelését követően még 1992. október 23-ig folytak a harcok a Neretva völgyében.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nigel Thomas, Krunoslav Mikulan, Darko Pavlović. The Yugoslav Wars (1): Slovenia & Croatia 1991-95, Volume 1. p. 54.
- ↑ Anton Zabkar. The Drama in Former Yugoslavia: The Beginning of the End Or the End of the Beginning? DIANE Publishing, 1995 p. 75.
- ↑ http://www.icty.org/x/cases/slobodan_milosevic/ind/en/040727.pdf (pages 2 to 3 of the original fax print)
- ↑ http://www.icty.org/sid/7948
- ↑ Daily report: East Europe, Issues 1-10. United States: Foreign Broadcast Information Service, 1992. p. 49.
- ↑ http://www.icty.org/x/cases/slobodan_milosevic/trans/en/050920IT.htm
- ↑ Josip Glaurdić. The Hour of Europe: Western Powers and the Breakup of Yugoslavia. Yale University Press, 2011 p. 229.
- ↑ Investigative Summary. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia. Accessed 4 September 2009.
- ↑ Judith Armatta. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. p. 402.
- ↑ Paul Mojzes. Balkan Genocides: Holocaust and Ethnic Cleansing in the Twentieth Century. Lanham, Maryland, USA: Rowman & Littlefield Publishers, 2011. p. 154.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Dubrovnik Republic (1991) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.